szerda, március 04, 2009

A fehérrépa konkurrense: csemege baraboly

Nos, a neve – a neve, az ugye igazán meseszerű? (Turbolya és borbolya innen eredne??)

Január végi lyoni utamról jó sok beszámoló elmaradt, amit azonban feltétlenül hamarosan pótolni szeretnék, az a Nicolas Le Bec éttermében töltött ebéd, amelyet mindenképpen a legkomolyabb gasztronómiai élményeim közé sorolok. Az egyik fogásnál a felszolgáló úgy vezette fel: „racine du cerfeuil”. Szent Jakab kagyló köreteként érkezett hófehér, enyhén édeskés, különleges ízű püré formájában, és azonnal beleszerettem, el is raktároztam az emlékezetemben: turbolyagyökér.

Így történt, hogy miközben a zseniális Les Halles piacon a többiek eksztatikusan elmerültek az osztrigákban, rántott pacalokban, véreshurkákban, én ellógtam egy kicsit, és elmentem felderíteni, hogy vajon találok-e valahol turbolyagyökeret. Egyáltalán nem volt ez könnyű feladat, a piacon ugyanis túlnyomórészt hentesek, sajtárusok és etetők vannak, zöldséges stand mindössze kettő. Az egyiknél csak rábukkantam –sok más érdekes gumó és gyökér között ( a piros göcsörtös pl. egy perui burgonyafajta, amely állítólag citrusos ízű, már nagyon bánom, hogy nem hoztam). Turbolyagyökeret vettem egy fél kilót, bőröndben prímán utazott Budapestig (jobb alsó fotó).

Aztán, ahogy elkezdtem utánajárni, kiderült, hogy ez nem is a turbolya gyökere, sőt, olyannyira nem, hogy ennek a levele kifejezetten mérgező. Hanem ez egy külön gumós zöldség, amelyet magyarul úgy hívnak: baraboly. (Angolul tuberous-rooted chervil, németül Knolliger Kälberkropf, franciául pedig cerfeuil tubéreux). Magyarul még viccesebb elnevezései is akadnak, úgymint: baraboj, földi mogyoró, mogyorósaláta, mihóka, csemegebürök, mihályka, monya, bubolyicska, bubujicska, bubojicska, vad turbolya. Állítólag Közép- és Kelet-Európában, a Balkánon, Oroszországban fordul elő, én még soha nem találkoztam vele.

A Terebess leírása szerint „Korábban étkezési célra termesztett növény volt Közép-Európa-szerte, így hazánk területén is. Ma vadon nő: pl. a Hortobágyon.” Szintén itt találtam Fehér Béla: „A baraboly nyomában” című átfogó esszéjét („Hónapokig tanulmányoztam a barabolykérdést, míg aztán a véletlen az utamba vezérelte a Háztartás – a magyar háziasszonyok közlönye – 1902. évi 4. számát. Ebben találtam egy írást a barabolyról, ami azért szerencse, mert a barabolynak amúgy nincs semmiféle irodalma.”), amelyet nagy élmény végigolvasni.


Mivel előfordult már, hogy termelők érdeklődtek nálam, hogy mit termesszenek, üzenem, hogy ezt is kéretik felvenni a listára! Én mindenképpen vevő leszek, ez az egyik legfinomabb zöldség, amelyet valaha kóstoltam. Ha pedig valaki esetleg olyan helyen jár, ahol van ilyen, légyszi hozzon nekem pár gumót, meghálálom.

Közben az irodámban Valami Amerika: főzőbemutató New York-ban + interjú Orsós Jakabbal a magyar gasztronómiáról


Címkék: , ,


 

 

15 hozzászólás:

Anonymous Névtelen szerint...

Amikor ilyen standokat látok, mindig belefacsarodik a szívem...

9:21 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

Hú, ez nagyon izgalmas volt, a képek lenyűgözők, a linkelt cikk pedig fantasztikus! Köszönöm!

10:52 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

Valamikor engem is foglalkoztatott a turbolya, mármint a felhasználásának a gondolata.

Akkoriban olvastam a gyökérről azt, hogy az első talajmenti fagy beállta után "szüretelik". Ugyanis amíg meg nem fagy, addig semmitmondó íze van. Íze két fagyás - vagy "művi" :-) fagyasztás után - a legjobb.

Hamarabb is ki lehet szedni, és a répához, petrezselyemhez hasonló módon pincében, homokba ágyazva raktározni.

9:00 de.  
Anonymous Névtelen szerint...

Kimaradt az elejéről:

"A barabolygyökér és a turbolyagyökér közti - Interneten elérhető szakirodalomban talált - különbséghez szeretném hozzáfűzni:"

Amit aztán meg is tettem:-)

9:14 de.  
Anonymous Névtelen szerint...

A zöldségekhez sajnos nem tudok hozzászólni, de a mesehősöket én úgy ismerem, hogy Cirbolya és Borbolya, valamint Szöszmösz és Baraboly. :) Nagyon jó a blogod, gratulálok hozzá!

10:07 de.  
Anonymous Névtelen szerint...

most olvastam wass albert a funtineli boszorkány című háromkötetes regényét, amiben egyszer említi a főhősnő, hogy szedett egy kosár barabolyt az erdőben (ha jól emlékszem, bükkfák közelében lehet találni). most már akkor azt is tudom, hogy mi ez. :) köszi

2:00 du.  
Blogger csicseriborsó szerint...

Én is évek óta gondolkodtam rajta, mi lehet. Jókai A lélekidomárban vezette úgy elő, mint az egyik legfinomabb magyar ételt.

2:07 du.  
Blogger Adorján Éva szerint...

cuencában, ebben az apró spanyol városkában ahova pottyantam nem sok esélyét látom hogy ilyen zöldségstandot találjak.. pedig hihetetlenül hiányzik a FEHÉRRÉPA!! és céklát sem találok sehol.. :( viszont mindenhol árulnak főznivaló banánt, nincs véletlen valami tipped, mit lehet belőle készíteni?

2:53 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

szükség lenne több lelőhelyre! tudtok esetleg ajánlani valamit?

3:42 du.  
Blogger Balu Baba szerint...

Remek post, kár hogy nem derül belőle ki végül is hogy mi ez a növény. A tájnevek és az idegen nyelvű elnevezésekkel nem biztos hogy egyértelmű. Szóval a mogyorós bükkönyről (Lathyrus tuberosus) volt szó az írásban...

8:48 du.  
Blogger chili&vanilia szerint...

ebből nem derül ki, hogy milyen növényről van szó?? hát a csemege baraboly-ról:)))
latin neve: Chaerophyllum bulbosum

11:33 de.  
Blogger chili&vanilia szerint...

é. a főznivaló banánból szerintem az olajban kisütött a legzseniálisabb. az édesebb (minél feketébb)verzióból érdemes csinálni, egyszerűen sréen felkarikázod kb.1,5 cm vastag szeletekre, és forró olajban mindkét oldalán kisütöd. én legalábbis ezt szeretem belőle a legjobban

11:36 de.  
Blogger Adorján Éva szerint...

köszi. itt csak zöldek vannak, azzal próválkoztam, de lehetett volna jobb is.. gondoltam hamár nincs neki valami különös aromája, fel lehetne dobni valami fűszerrel (persze lehet hogy a zöldekkel van a baj, vagy amit vettem nem volt jó)

7:43 du.  
Blogger Pomme Pomme szerint...

Engem anyukám kiskoromban hívott időnként Barabolynak. De szerintem fogalma sincs, hogy mi ez. Majd elküldöm neki a posztot. Köszönjük! :)

9:38 de.  
Anonymous Névtelen szerint...

Úgy találtam rá oldaladra, hogy Wass Albert Kard és Kasza c. könyvében olvastam a baraboly-ról, de nem tudtam milyen az.

A könyvben az erdőn, mezőn élő emberek fontos és finom eledele, sok más vadnövény mellett.

Köszönöm a képet róla!

Attila

9:54 du.  

Neked is van véleményed?

<< Főoldal