szombat, március 30, 2013

Jeruzsálemi csokoládés kalács



Friss, harsogó zöldségek, mélylila padlizsánhalmok, római kömény és koriander illata a levegőben, chilis, pácolt, savanyított citrom, amellyel nem lehet betelni, gőzölgő levesek az iraki zöldséges soron. A jeruzsálemi Mahane Yehuda piac novellányi témát ad. Ezúttal mégis az összes árut és hangulatot felülírja egy sütemény, amely mindent visz. 

További bejegyzések »

 

 

péntek, március 29, 2013

Húsvét 2013.



Összegyűjtöttem néhány linket a blogról sonka-, torma és egyebek témájában, hátha valaki talál közötte hasznos információt, receptet, tippet.

Képes sonka-kalauz – milyen típusú sonkák vannak, hogyan válasszunk, hogyan főzzük
Ugyanez személyesen, a leghitelesebben Kurunczi Péter hentesmester szájából, sok érdekességgel. (A video végén a piacon tormát is reszelek hozzá)

A Sarki Fűszeres-nél még lehet kapni zseniális tormát, frissen, és elkészítve is (gyönyörű is)

Last minute túros-omlós tésztás kalács (ugyanabból a tésztából fiúknak medvehagymapesztóval és sonkával, lányoknak kandírozott gyümölcsökkel)



Frankfurti zöldfűszermártás –ezt imádom, mindig készítek a sonka mellé

 

 

hétfő, március 25, 2013

Eredetvédett torma Debrecenből: a hajdúsági torma


Fotók: Balkányi László

Tegye fel a kezét, aki tudta, hogy a hajdúsági torma egy olyan eredetvédett magyar termék, amely Európai Uniós oltalmi minősítést élvez! Nem is értem, hogy ha van nekünk egy ilyen magyar termékünk, arra hogy nem épült még komoly brand, vagy márka. Rendben, hogy a tormafogyasztás óriási hányada minden valószínűség szerint húsvétra koncentrálódik, de ki látott már például piacon olyan tormát, amin rajta van az EU-s eredetvédelemre és földrajzi származásra utaló címke? Vagy olyan helyi kézműves terméket, amely hajdúsági tormából készült? És egyáltalán, mit tud ez a hajdúsági torma?

Ennek jártunk utána a Sarki Fűszeres vezetőjével, Nemesvölgyi Attilával, aki a jó alapanyagok megszállottja, az üzletbe bevisz néha egy-egy különlegesebb alapanyagot is, mert a vevői bíznak az ízlésében és a hozzáértésében. Attila mesélte nekem, hogy húsvétkor szeretne majd a kávézóban készíteni és árulni házi ecetes tormát a sonkák mellé, én pedig felvetettem, hogy miért nem hajdúsági tormából készíti, ha már van nekünk ilyenünk. A tormatúra ötlete így született, felkerekedtünk, és elutaztunk Debrecenbe és környékére körülnézni torma ügyben.

A hajdúsági torma 2009. óta eredetvédett az Európai Unió által. A címke, amit ennek köszönhetően használhatnak (és amit én még soha nem láttam itthon) a torma földrajzi származására és speciális termelési módszerekre, ill. az ezáltal létrejött kiváló minőségére utal.


Az utunk először Bagamérre vezetett, amely egyike annak a tizenhárom településnek, amely hajdúsági tormát termeszt (Debrecen-Haláp, Debrecen-Bánk,  Létavértes, Újléta, Kokad, Álmosd, Bagamér, Vámospércs, Hosszúpályi, Monostorpályi, Nyírábrány, Nyíracsád, Nyírmártonfalva, Nyíradony). A környéken a tormatermesztés hagyománya egészen az 1800-1900-as évek fordulójára nyúlik vissza, majd az 1940-50-es évektől virágzott fel igazán.

Bagaméren Gergely János, a Hungaro Torma Kft. telepvezetője mesélt nekünk. Ez a cég a legnagyobb felvásárló, ők veszik át a termelőktől a tonnányi tormát. Elmondta, hogy az európai torma össztermelés 80%-a magyar! A torma igen munkaigényes, a környéken szinte minden család ezzel foglalkozik. A hajdúsági tormát többek között a speciális termelési módszer különbözteti meg a többitől: míg a legtöbb helyen, és legtöbb országban gépi ültetés/szedés jellemző, addig nálunk minden manuálisan történik.

A tormát pont nem a szezonjában fogyasztjuk: áprilisban ültetik el, és október közepén/végén kezdik el szedni. Ezt követően hűtőházakban tárolják, ami állítólag nem változtat az ízén (Attilával megbeszéltük, hogy azért megkóstolnánk egy októberi szedésű tormát..) Forgalmazáskor azért csomagolják mindig frissentartó fóliába, hogy ne veszítsen a nedvességtartalmából.

A tormát minősége szerint osztályozzák (I-IV. osztályba). És most jön a legdurvább adat: az I. osztályú torma 99%-a (!!) azonnal exportra megy, elsősorban Németországba, Ausztriába, ahol aztán feldolgozzák.  Az I. osztályú torma olyan, amilyet én még bevallom, soha nem láttam hazai piacon (fentiek értelmében, nem véletlenül). Átmérője sokkal nagyobb, az egész gyökér jóval méretesebb és súlyosabb, mint amit az átlagfogyasztó a piacokról ismer. Húsa egyenletesen csontfehér, nagyon szép.


Jó lenne, ha az I. osztályú hajdúsági torma legalább egy pici hányada megjelenne a hazai piacokon is (persze a megfelelő, a földrajzi származást igazoló címkével ellátva). Mi mindenesetre hoztunk egy kis kóstolót Bagamérről, úgyhogy akit érdekel, a Sarki Fűszeresnél hétfőtől kapható (amíg a készlet tart) nyers formában és házi ecetes tormaként.

(Tényleg ott voltunk! Attila, a tormák és én:)

Még cikkek a hajdúsági tormáról:


Néhány tormás recept a blogon:

 

 

hétfő, március 18, 2013

Macaron nap 2013, Etyeki Piknik, stb.




“Mi változott 2012-höz képest? Szeretitek még mindig a macaront? Macaron divat: csak egy múló hóbort, vagy csúcsgasztronómia?” Például ilyen nehéz, és végiggondolandó kérdéseket tesznek fel a nap szervezői. Egyikben sem vagyok száz százalékosan biztos, de a macaron verseny zsürizését természetesen idén is örömmel elvállaltam. (A zsürizés szubjektív tapasztalatairól a sok kérés miatt tavaly írtam egy kis összefoglalót, én biztos, hogy idén is ezen szempontok mentén fogok kóstolni.) Rettenetesen kíváncsi vagyok, hogy tavaly óta mi változott, biztos, hogy sok kellemes meglepetésben lesz részünk.

Minden információ itt a honlapon, vagy az esemény fb oldalán:

Az idei szervezés még intézményesebb, még profibb, biztos, hogy óriási tömeg lesz, úgyhogy aki biztosra akar menni, feltétlenül váltson jegyet elővételben, vagy online nehogy bosszankodás legyen a vége. (a honlapon felsorolva a helyek, ahol lehet jegyet venni, pl. Sarki Fűszeres, Spazio Café, Little Melbourne Café, stb.)


Egy új termelői minipiac, ezúttal a Borjour szervezésében, a helyszín az Apacuka kávézó a Nagymező utcában. Ezt írják: “ A húsvét előtti hétvégén is megszervezi a Borjour új rendezvényét, a Winnie gasztro- és borpiacot. A március 23-i rendezvényen az érdeklődők egész nap szabadon kóstolhatnak és jelentős kedvezményekkel vásárolhatnak is a kiállító borkereskedések, gasztroboltok kínálatából.  A Winnie teljes mértékben non-profit kezdeményezés: a látogatóknak ingyenes a belépés, és a szervezők a kiállítóktól sem kérnek semmiféle juttatást. A Borjour célja, hogy összehozza a kisebb, de a minőségi termékek iránt elkötelezett kereskedőket és az igényes fogyasztókat.

Információk:


Sonkavásár, borkóstolók, Pista bácsi harmónikázik, roma jazz, szappanbuborékfújó verseny, gyerekprogramok, virágkötészet, házi sonkák és kolbászok, kertmozi, heverészés, szerelem…csak hogy néhány vonzó kulcshívószót említsek a programok közül. A Rókusfalvy birtokon pedig főzőverseny baráti társaságoknak, még lehet jelentkezni, téma nincs, csak örömfőzés és jókedv.

Minden információ itt:



A Halászbástya étteremben lesz egy ilyen is. Hat séf, hat blogger, hat fogás.



 

 

Sok kicsi török reggeli a SzerecsenDió-ban

Fotók: Erdőháti Áron

Tegnap került sor a 2012-es Sok kicsi jótékonysági gasztrotombolán tett felajánlásom kivitelezésére. A tavalyi akció keretében egy tízfős társaság részére ajánlottam fel egy török reggelit. (Azért ezt, mert egyrészt imádom a török reggeli műfaját, és bíztam benne, hogy másnak is örömet tudok vele okozni, másrészt azért, mert olyan nagy sikere volt a tavalyi Türkíz -egy isztambuli reggeli Budapesten rendezvényemnek, hogy arra gondoltam - hogy ha nem is a teljes változatot: Soharóza Pop Up koncerttel, terasszal, napsütéssel -de legalább egy mini verziót szívesen összehozok valakinek "kóstolóba". A mostani reggelihez a szuper helyszínt nagyon szépen köszönjük a Szerecsendió Lakásétteremnek (a Két Szerecsen fölött), tökéletes volt.
További bejegyzések »

 

 

szombat, március 09, 2013

Bódvalenkei cigánytúrókrém



Csütörtökön a Lenkebálon jártam, amely a MOME Ecolab által szervezett Bódvalenkei projekt eseménye, volt, egyúttal jótékonységi este, ahol a belépőkből, design-tombola jegyekből és a fantasztikus roma gasztrokiadvány árából befolyt összeget élelmiszerre költik, amelyet eljuttatnak a bóvalenkeieknek. Az estén a Romani Platni cigány lakásétterem csapata készített kóstolókat, például cigánykenyeret, azaz vakarót, amit például zsírral, lecsóba tunkolva, vagy cigánytúróval adnak. Utóbbi nagyon ízlett, kaptunk is receptkártyát, amit elhoztam. Persze, a receptet nem is olvastam el rendesen, most látom, hogy a zöldségeket megdinsztelik, és úgy adják a túróhoz, de mindegy is, mert amúgy is az eredeti “luxusverzióját” készítettem el, a túró felét ugyanis juhtúróra cseréltem, a sima olaj helyett pedig kevesebb, jó minőségű olívaolajat adtam hozzá. Mindkettő változat nagyon egyszerű és finom, kicsit már a tavasz előszelét hozza, és pirítóson, reggelire is kiváló.
További bejegyzések »

 

 

csütörtök, március 07, 2013

Lenke-Bál, Lenkeprojekt, roma gasztrokönyv



Egy szuper projekt izgalmas eseményére szeretném felhívni a figyelmeteket. Ha csütörtökön este esetleg ráértek, és van kedvetek, nézzetek be a Lenke-bálra, én is ott leszek. Az a megtiszteltetés ért, hogy én mutathatom be a rendezvényen a Lenkeország masinája című roma gasztrokönyvet.
További bejegyzések »

 

 

kedd, március 05, 2013

Mini szilvás gombóc nyalóka pirított mákkal



Számos országban, ahol megfordultam, nyoma sincs a máknak. Legalábbis olyan mennyiségben, és abban a formájában, ahogy mi használjuk. Szép csendben el vagyunk hát kényeztetve a sok mákos süteménnyel, máktortával és mákos tésztával. A legtöbb országban maximum kis mennyiségben, fűszerként használják –ami egyébként egyáltalán nem válik hátrányára – megpirítva az egész mák ugyanis illatos és ropog. Kiváló salátaöntetekbe, krumplisalátába keverve, vagy citromhéjjal keverve, lazac-, vagy más halfilé tetejére nyomkodva, amolyan ropogós kéregként. Legfinomabb pedig talán különböző tésztákba gyúrva. 
További bejegyzések »